Mintegy másfél hónappal a baleset után kontrollra mentem a tatabányai kórházba. Ha már ott jártam, talán nem követtem el túl nagy szabálysértést, hogy a szomszéd településen lévő Őstelepet is megnéztem. Nem sok időbe tellett.

Komáromban kétszer jártunk eddig. Az első, csak a várost érintő útról itt, a második, amikor az északi részre is átmentünk, itt. Többször is voltunk itt úgy, hogy nem készült képes beszámoló – ugyan minek arról, hogy a kerékpár szervizben voltunk. De időközben akadt egy-két apróság, amik gyűltek, és nyár elején egy hiányosságot bepótolva újra eljöttünk ide.

Kissé rendhagyóan indult a mai túra. Nem szoktunk éjszakás műszak után reggel elindulni, munka után egyből szintén nem. Most mégis így kellett tenni, bár nem a klasszikus értelemben vett túra volt a mai. Eredetileg szabadnaposak lettünk volna pénteken, aztán megkértek minket, hogy kettőig legyünk bent, úgyis délután akarunk indulni. Hát rendben, idő végül is volt.

A tegnapi pápai városnézés során arra jutottunk, hogy nem sok okunk van maradni. Az esti… esti? Éjszakai hangzavarkeltés után pedig már a kastélylátogatást is hagytuk inkább. Ha itt vagyunk, akkor inkább Pannonhalma felé vettük az irányt. Még tavaly év végén vettünk egy hűtőmágnest, de addig nem raktuk ki, amíg nem mentünk el oda. Most itt a lehetőség.

Tavaly októberben nem volt idő a várost megnézni, és egyedül nem is szándékoztam. A vasúti kereszteződés három végpontja után itt az utolsó, a negyedik.

2005-ben voltam ott először. Egy kis apróságot vittem oda. 2006 tavaszán egy jókora katyvasz – katyfasz után nem várt módon visszatértem ide. 2007-ben már egyedül nézelődtem itt. Azóta se.

Az előző két napban inkább a külvárosban voltunk. A harmadik nap a belvárost néztük meg. Világosban.

Újév napja, kellemes, napos idő, tegnap megvoltunk az átköltözéssel, a szilveszter már törvénysértően józanul telt el. Mivel hála a vezetőségnek, ma este sem kell menni, csak holnap este, ma van idő kerékpározni, ezzel a 2017-es évet megnyitni. A tervek szerint a tavaly elmaradt Mocsa, Kocs, esetleg Szákszend irányába lenne a menet. Vonattal mennék Komáromig, aztán tekerni tovább. Az Elvira szerint elindult a vonat Székesfehérvár felől. Én pedig elindulok az állomásra.

A győri fények után a helyi megyeszékhelyet is elindultunk megnézni. Ma van fél éve, hogy itt jártunk. A következmények már ismertek.

A hántai út sikere után tervbe lett véve néhány további út. Néha az apró változtatásoknak is örökre kiható hatása lehet. Eredetileg úgy volt, hogy ezen a napon hárman átmegyünk Győrbe egy kis apróságot elintézni, aztán délután egy névnapi összejövetelen veszünk részt. Aztán három helyett négyen mentünk, és a buszközlekedés miatt Tatabányára indultunk. Ami nem is tűnt rossz ötletnek. Tatabánya neve az elmúlt fél évben lett „ismertebb”, mert az egyik munkaközvetítő cég, a WHC ott található. Ezen kívül még annyi, hogy 10 éve, az egyik soproni út során voltam itt egy órát talán, amikor az Eurégió vonat Győrtől eddig hozott. Ami miatt szerettem volna itt szétnézni, hogy az első két kisbéri eltávozás során, amikor még busszal mentünk Budapestig, az autópályán haladva feltűnt valami a hegyoldalon.