Az év végi program képlékeny volt, végül is nem volt nagyobb volumenű utazás, úgyhogy most itt két részben, ami még hátra volt az évből.

Megkegyelmeztek az égiek, nem volt péntek éjszakás műszak, ezért szombat délelőtt el lehetett indulni – négy keréken.

A mai nappal egy másik lista is kipipálható: elérkeztünk az utolsó megyeszékhelyre, ami az országban a legkisebb, követve Egert és Salgótarjánt.

A Mohács-Villány túra összevonásával ez a nap felszabadult, de úgy gondoltuk, hogy lenne még hova menni. Jó lett volna, ha Horvátországba át tudtunk volna menni, hasonlóan a békési túra szalontai kilépőjéhez, de a környéken talán az egyetlen lehetőség Magyarbólynál lett volna, de ott is elmeszelték a vasúti átmenetet a migráncsok miatt. Felmerült még Pécsvárad, vagy … Siklós.

Előzmény

Ma Baranya megye központjának megtekintése következett. A város, melynek nevét már sokszor hallottam, sőt, előttünk halad el a közvetlen Pécs-Győr autóbusz, állítólag évekkel ezelőtt még nyáron volt közvetlen vasúti kapcsolat is. Ezenkívül annyit tudni, hogy Mohács a közelében van, és Horvátország is, és volt gondolom riadalom a kilencvenes évek első felében. Azon kívül még van a Kispál és a Borz. Szabadszálláson az alapkiképzésen volt négy környékbeli és helyi is. 2012-ben Debrecenben egy egykori kollégával és egy ismerőssel, aki ide járt egyetemre felvetődött, hogy majd eljövünk ide egyszer, de ez nem valósult meg sajnos.

A mohácsi túrától azért vettem külön a nap második felét, mert túl sok lett volna a kép, és emiatt már voltak gondok a bloggal.

Három nap – három helyszín. De ha az égiek velünk, akkor egy napot meg lehet spórolni, és jut másnak hely – szószerint és képletesen is.

Az idei utolsó megmérettetés a Baranyában lévő két utolsó MM-pont beszerzése. Az időzítés is jó volt az induláshoz.

Bevezető helye.