Ugyan itt vagyunk már a Dunántúlon lassan négy éve, de csak egyszer kétszer jutottunk el a Balatonhoz, egyszer Tihanynál, egyszer Balatonfürednél, de akkor is csak átkeltünk, strandolás elmaradt. Eddig!

A megyeszékhely látogatás témája lement tavaly ősszel. Maradtak a megyei jogú városok, ezekből van öt, kettőn már jártunk, kettő elérhető közelben van, egy meg majd egyszer… A Balaton túlsó része mintha valami nagyon távoli hely lenne, elég kínkeserves volt eljutni Kaposvárra vagy Zalaegerszegre. Nagykanizsa sem volt jobb helyzetben.

Ha nem is volt esélyes, hogy Pécsen a hiányzó részeket megnézzük, akkor legalább egy részét próbáltuk meg.

A MÁV-ra és egyéb állatfajtákra nem jellemző, hogy építő tevékenységük legyen. De néha mégis megtörténik. Ahogy másfél éve a pozsonyi vonatot beszervezték, visszaállították, még ha elég sután is, úgy tavaly is sikerült egy határátmenetet visszaállítani.

Van úgy, hogy a szállás szolgáltatók és a vasút segít abban, hogy eljuss egy olyan helyre, ahová egyébként is tervezted.

Több szlovák, két osztrák és egy román út után nyitva állt a lehetőség, hogy más környező vagy nem környező országokba is elmenjünk. A győri buszállomáson a Volán Tourist hirdetései között több jót is találtunk, végül ez lett a befutó – még akkor is, ha az időzítés nem lett a legjobb.

Miután jól benéztem a következő koncert időpontot, eljött a 23-ai nap, az egyszerűség kedvéért egy éjszakás műszak után. De ez egy kicsit másabb lett. Néhol szókimondó szövegek, nyomokban fejbetörést okozhat.

A Rockkarácsony után nem nagyon volt már hova menni, és az év eleje amolyan uborkaszezon szokott lenni. Ezúttal március elejéig kellett várni a következő koncertre, ami kicsit iróníkus módon szintén Fehérvár, szintén Lord, szintén Fezen.

Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!

A közel 300 kép miatt ketté kellett szednem a blogot – az első rész itt.