Semmi extra, „csak” tovább a 41. MM pont felé. Azonkívül tavaly csak a Vadasparkot láttuk, meg a város egy kis részét.

Dunántúl is, megyeszékhely is, mégis olyan messze van – miközben mások nemzeti ünnepelnek. Miközben tegnap is jöhettünk volna.

A négynapos békési túra során egy határátmenet is be volt tervezve. Az elmúlt két év során többször is eljutottunk Szlovákiába és Ausztriába, viszont Románia kimaradt, ami azért is erős, mert az állandó lakhelyemtől mindössze 10 km-re van az irigyfalvi határátkelő.

A békési túra is tervbe volt véve egy ideje, bár másfelé szerettem volna még menni előtte. Egy rendezvény miatt „kénytelenek” voltunk Gyulára menni, és ha már így alakult, akkor itt a lehetőség a békési trió lebonyolítására.

A 106-os vonal bejárása már négy éve van tervezetben. Három évvel ezelőtt volt egy próbálkozás, de annyiban maradt, két éve egy szállítás miatt még távolabbra került, tavaly egy sérülés miatt nem lett folytatás. És most???

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, eső lesz. Lesz, ha lesz. Ják óta már nem hiszek nekik. 

Van három pont az MM-ben, amit talán egy, nem, két nap alatt meg tudnánk látogatni, szállásfoglalás nélkül. Annyira nem volt sietős, de egy koncert miatt aztán mégis egy három napos hétvégére maradtunk itt.

Decemberben nem sikerült a fertőrákosi kőfejtőbe bejutni. Megvártuk a jó időt, és akkor újra próbálkoztunk – hármasban.

1968 végén végeztem én is az iskolában,

Nem lettem senki, összesen ennyi,

Nagy csodálkozás.

Egy késő este telefon csengett,

Egy fontos ember a 4.A-ból

Meghívott engem beszélgetésre,

Egy nagy barátkozásra.

Nagy találkozások,

Nagy barátkozások,

Nagy csodálkozások,

Furcsa kézfogás.

Megyek az utcán, kezemben mesekönyv,

Én felkészültem a találkozásra.

Kinyílt egy ajtó, ott áll egy idegen,

Furcsa kézfogás.

Nem az az osztály,

Nem az az iskola,

Nem az a szerelem,

A többi stimmel.

1985 végén nem volt találkozás.

Minden olyan jól indult. Megkaptam a maradék tavalyi szabadságomat (nehogy „eltűnjön”, mint egyes pékségekben), elkezdtem intézni régi elmaradásaimat. Köztük a kerómat is elvittem, ezúttal Tatabányára, hátha sikerül végre a hátsó kereket megjavítani. Kerékcsere után szó szerint pár óra alatt elkészültek vele, így aztán úgy terveztem, hogy a környéken másnap járok egyet. Közben találtam egy weboldalt, amely egy régi problémámmal kapcsolatos. Annyira belelkesültem, hogy még a nem túl meleg időben a Turulhoz is fellépcsőztem. Akkor elhittem, hogy a dolgok jó irányba fordulnak. Alig pár óra alatt a jelenlegi pirovitsföldi lakótársaim és SJ Bettike meggyőzött, hogy korán örültem.