Most egy olyan helyre mentünk, ahol nem voltam már 16 éve. Akkor sem sokat.
Most egy olyan helyre mentünk, ahol nem voltam már 16 éve. Akkor sem sokat.
Két nap után ismét egy vonalbejáró, azonos kezdéssel, de ezúttal új távon.
Egy újabb ismétlő túra, sokadik tervezés után. Párkány és Szob között lévő egykori Garamkövesd állomás, valamint Kovácspatak és Helemba megállóhelyek újbóli felkeresése. Várhattam volna vele még vagy három hónapot, hogy meglegyen az 5 éves jubileum, de nem.
Ismét szombaton.
De melyik? Ugyanis van a határon belül négy ilyen település (Duna-, Tisza-, Balaton-, Puszta-), és néhány a határon túl.
10 évvel ezelőtt volt egy olyan kerékpártúra, ami egy megszűnt vasútvonal környékén haladt. Ez volt az első igazi vonalbejáró, vagy inkább megtekintő út. Ugyan a 10 éves jubileumig van még két hónap, de nem garantálható, hogy akkor is erre járok (na, és közben eltelt fél év is).

(forrás: vasutallomasok.hu)
Rengeteg hajmeresztő történetet lehet hallani, olvasni az utakon való közlekedés kapcsán. A hazai autópályákon napi szinten vannak ütközések különböző okok miatt. Ott vannak még a részeg vagy drogos vezetők. Az útviszonyok miatti balesetek. Vadveszély. Vonattal való ütközés – bár ehhez kell némi ügyesség és beképzeltség. Mintegy négy éve vezetek folyamatosan, mondhatni szerencsém volt eddig. Illetve mégsem, mert egy vizes úton való megcsúszás miatt két éve állt az autó jó pár hétig.
2020 őszén voltam először az egykori 972-es vonalon. Akkor Veresegyházról indultam, de a rossz időválasztás miatt rámsötétedett, és nem lett jó a végeredmény. Most visszatértem, és hamarabb indultam, Szadát sem kellett megnézni újra. 12 km – vajon mennyi időt vesz igénybe? Az első útról a beszámoló itt található.
Több hónapos megszakítás után folytatódik a 924-es, Zalabér-Batyk – Balatonszentgyörgy vonal bejárása. Mivel egyszerűen lehetetlen normálisan eljutni tömegközlekedéssel Gyülevészre, onnan elsétálni Sármellékig, majd vissza, ezért maradt az autós bejárás. Az előző rész itt található.
Egy újabb megye, ahol már régen voltunk – egy vármegye, ahol még sohasem.