A nyíregyházi és a veszprémi vadaspark után adta magát, hogy a szegedit is meg kellene nézni. De nem ma!
A nyíregyházi és a veszprémi vadaspark után adta magát, hogy a szegedit is meg kellene nézni. De nem ma!
Az eredeti terv szerint a háromnapos hosszú hétvégét Zalában próbáltuk volna eltölteni, de a szállás túlságosan messze volt a központtól, busz is alig járt arra, így aztán lemondtunk róla.
Ahhoz képest, hogy a belvárosban voltunk, viszonylagos csendben telt el a szombat éjszaka. Viszonylagos, mert ehhez a hodályhoz nem volt elég kulcs, az ajtónak csak az egyik oldalán volt kilincs. Emiatt egy-két ökör, amikor kiment, nyitva hagyta az ajtót, majd visszatéréskor szintén. A recepciós picsa elvolt a haverjaival, bár éjfél körül végre elkussoltak. Reggel az is kiderült, hogy a szobában volt két rizsevő, akik nem zavartatták magukat, és már kora reggel csörömpöltek. Volt egy külföldi középkorú nőszemély, aki szintén nyugodtan zajolt. A maradék két leányzóra nem adtam volna semmit, mégis ők voltak a legcsendesebbek. Habár egy idő után már majdnem anyázott – velem egyetértésben. A látszat csalt.
Amikor 2015 őszén Kisbéren a Mini-Magyarország makett parkban jártunk, akkor még alig néhány épület volt ismerős. Az elmúlt 11 hónap alatt eljutottunk több helyre is. Nemrég újra elmentem ebbe a parkba, és megnéztem, hogy mi az ismerős a 45 makett közül. 13-ig jutottam. A hiányzókat is szeretném felkeresni. Ez egy lehetőség arra, hogy merre induljunk el.
A tegnap folyamán nagyjából bejártuk Esztergomot. Mivel nem szerettem volna utazótáskával még órákig járkálni a városban, ezért úgy döntöttünk, hogy a reggeli vonattal indulunk vissza. Háztól házig járattal az első Esztergom – Székesfehérvár járattal. Így terveztük. Aztán már a szállón kiderült, hogy nem jár ez a vonat, mert útközben lerobbant a közelben. Maradt az a lehetőség, hogy visszamegyünk a Dezsővel Budapestig, onnan meg majd valahogy.
A második nap egy újabb lehetetlen vállalkozásra, hogy Debrecent bemutassam. Ezúttal hanyagolnám a szobrokat, hogy ne legyen hamis idea, se képlopás.
Újév napja, kellemes, napos idő, tegnap megvoltunk az átköltözéssel, a szilveszter már törvénysértően józanul telt el. Mivel hála a vezetőségnek, ma este sem kell menni, csak holnap este, ma van idő kerékpározni, ezzel a 2017-es évet megnyitni. A tervek szerint a tavaly elmaradt Mocsa, Kocs, esetleg Szákszend irányába lenne a menet. Vonattal mennék Komáromig, aztán tekerni tovább. Az Elvira szerint elindult a vonat Székesfehérvár felől. Én pedig elindulok az állomásra.
Két hónap múlva ismét Miskolc, de volt egy rossz érzésem, hogy nem fog simán menni. Nem is ment, már a Búza téren telefonáltak, hogy délután fáradjak be melózni. Kösz.
2005 nyarán voltam utoljára kerótúrán. Azóta semmi. De időközben az esélyek megnőttek, lévén:
2003 augusztusban voltam először és utoljára a BKV-n napijeggyel. Ez is csak egy hirtelen ötlet volt. Furcsa, hogy egyetlen képet sem csináltam azalatt a kb. 6 alkalom alatt, amíg ott voltam.