A szabolcsi ’főváros’ elég messze van ahhoz, hogy csak úgy elugorjunk oda. Viszont hazaút esetén fel lehet keresni. Felmerült korábban egy szállókeresés és egy ukrán út is, de oda csak én tudnék most még menni. Visszaút során mentünk el végül, mert bár a vadasparkot bejártuk, de a többire nem volt idő.

Mivel az Alföld elég messze van ahhoz, hogy egy nap alatt oda és vissza menjünk, ezért annak felkeresését másképp kellett megoldani. Mondjuk egy kis kitérővel.

A nyíregyházi és a veszprémi vadaspark után adta magát, hogy a szegedit is meg kellene nézni. De nem ma!

Az eredeti terv szerint a háromnapos hosszú hétvégét Zalában próbáltuk volna eltölteni, de a szállás túlságosan messze volt a központtól, busz is alig járt arra, így aztán lemondtunk róla.

Ahhoz képest, hogy a belvárosban voltunk, viszonylagos csendben telt el a szombat éjszaka. Viszonylagos, mert ehhez a hodályhoz nem volt elég kulcs, az ajtónak csak az egyik oldalán volt kilincs. Emiatt egy-két ökör, amikor kiment, nyitva hagyta az ajtót, majd visszatéréskor szintén. A recepciós picsa elvolt a haverjaival, bár éjfél körül végre elkussoltak. Reggel az is kiderült, hogy a szobában volt két rizsevő, akik nem zavartatták magukat, és már kora reggel csörömpöltek. Volt egy külföldi középkorú nőszemély, aki szintén nyugodtan zajolt. A maradék két leányzóra nem adtam volna semmit, mégis ők voltak a legcsendesebbek. Habár egy idő után már majdnem anyázott – velem egyetértésben. A látszat csalt.

Amikor 2015 őszén Kisbéren a Mini-Magyarország makett parkban jártunk, akkor még alig néhány épület volt ismerős. Az elmúlt 11 hónap alatt eljutottunk több helyre is. Nemrég újra elmentem ebbe a parkba, és megnéztem, hogy mi az ismerős a 45 makett közül. 13-ig jutottam. A hiányzókat is szeretném felkeresni. Ez egy lehetőség arra, hogy merre induljunk el.

A tegnap folyamán nagyjából bejártuk Esztergomot. Mivel nem szerettem volna utazótáskával még órákig járkálni a városban, ezért úgy döntöttünk, hogy a reggeli vonattal indulunk vissza. Háztól házig járattal az első Esztergom – Székesfehérvár járattal. Így terveztük. Aztán már a szállón kiderült, hogy nem jár ez a vonat, mert útközben lerobbant a közelben. Maradt az a lehetőség, hogy visszamegyünk a Dezsővel Budapestig, onnan meg majd valahogy.

A második nap egy újabb lehetetlen vállalkozásra, hogy Debrecent bemutassam. Ezúttal hanyagolnám a szobrokat, hogy ne legyen hamis idea, se képlopás.

Újév napja, kellemes, napos idő, tegnap megvoltunk az átköltözéssel, a szilveszter már törvénysértően józanul telt el. Mivel hála a vezetőségnek, ma este sem kell menni, csak holnap este, ma van idő kerékpározni, ezzel a 2017-es évet megnyitni. A tervek szerint a tavaly elmaradt Mocsa, Kocs, esetleg Szákszend irányába lenne a menet. Vonattal mennék Komáromig, aztán tekerni tovább. Az Elvira szerint elindult a vonat Székesfehérvár felől. Én pedig elindulok az állomásra.

Két hónap múlva ismét Miskolc, de volt egy rossz érzésem, hogy nem fog simán menni. Nem is ment, már a Búza téren telefonáltak, hogy délután fáradjak be melózni. Kösz.