Az idei első túra kezdése elhúzódott, mert eszköz sem volt, amivel tudtam volna menni, másrészt az időjárás sem volt valami kedvező, harmadrészt pedig sok más anyag is feldolgozásra várt. Kora tavasszal mindenképpen egy vonalbejárást szerettem volna, lehetőleg nem túl messze. Így esett a választás a 27-es vonalra.

Miután kiszabadultam a karanténból, még maradt némi időm, ezért a nem túl távoli messzeségben próbáltam újabb bejárandó vonalakat keresni. Majd egy váratlan fordulat után a keleti, déli végek felé indultam.

Egy hónappal a böhönyei túra után újabb különvonat volt kilátásba, Kalocsára és Dunapatajra. A hónap elején hozott vírusos szigorításos majomkodások miatt azonban ez a rendezvény is elmaradt sok más mellett.

A megszűnt vasútvonalak keresésekor jutottam el a Zalabér-Batyk – Balatonszentgyörgy vonalhoz, majd onnan tovább nézve Somogyszob. Az első nagy részét teljesen felszedték, a másodiknál még megvan a pálya. Aztán beugrott, hogy pár éve volt egy emlékvonatos különjárat (2009-ben itt is megszűnt a személyszállítás), de arra nem tudtam elmenni, mert nem volt megfelelő tömegközlekedés. De most itt a lehetőség.

Kezdenek fogyni a bejáratlan vonalak a környéken, de mielőtt még kétsége esnék, el kell utazni úgy 25 km-re lévő kis mellékvonalra.

Amikor Ásványrárón voltunk, akkor hazaúton hamar elértük Győrt. A közút mellett végig kerékpárút is volt, és mindez sík vidéken, úgyhogy ezért is indultam ennek a mai napnak neki, már nincs a nyári nagy meleg.

Komárom-Esztergom megye utolsó sarkainak megtekintése.

Mosonmagyaróvárra mentünk egy rendezvényre, és közben volt idő, hogy az 1-esen szétnézzünk. Mindkettőn!

Tavaly merült fel egy olyan tervezet, hogy mivel Komárom-Esztergom Megye a legkisebb az országban, ezért bejárom az összes teleülést, ha már itt élek.

Amikor pár éve az Almásfüzitő-Komárom távot letekertem, akkor tévesen neveztem azt a szakaszt 4-esnek. Most eljött az ideje a tényleges 4-es távnak, de a tervek szerint csak Tátig mentem volna. Illetve, dehogy mentem, otthon maradtam.