Hogy miért pont itt? Többször néztem az adatbázisban az itt lévő két megálló és egy állomás adatait, de valahogy túl messzinek tűnt. Aztán kiderült, hogy nem is megvalósíthatatlan a projekt.

A 106-os vasútvonal első megtekintése 2015. augusztus végén volt. Aztán várni kellett pár évet, mire tavaly májusban ismét eljutottam oda, ezúttal debreceni kezdéssel sikerült gyakorlatilag a hazai részt végig megtekinteni. De hátravolt még a határ túloldalán lévő megszüntetett szakasz.

Szeptember 14. Jól összejöttek a dolgok. Aznap úgy terveztem, hogy Győrbe utazunk, és ismét megnézzük a Vándor zenekart. De mehettünk volna Budapestre DJ Bobo koncertre. Viszont a keleti végen egy olyan esemény volt aznapra betervezve, ami tényleg egyedülálló, és lehet, hogy soha többé nem lesz.

Az idén már voltunk egyszer a Balatonnál, a keleti parton. Most a déli részhez mentünk, bár ezúttal nem strandolás miatt.

2007-ben, amikor több év után újra lett kerékpárom, akkor terveztem, hogy tekerek valamerre, de nem a környéken. Mondani sem kell, hogy az agyamentség vitt a pilisi tájra. Tapasztalatnak jó volt. Aztán szinte sehova sem, majd 5 éve volt egy újabb nagyobb beindulás. Miután idekerült jelenlegi helyemre a lovam, akkor felmerült, hogy ezt a pilisi túrát meg kellene ismételni képeket is készítve. A tervek szerint 2017 júniusában került volna erre sor, de aztán több hónapos kényszerpihenő után csak tavaly volt némi kerekezés. Az idő pedig csak telt…

A megyeszékhely látogatás témája lement tavaly ősszel. Maradtak a megyei jogú városok, ezekből van öt, kettőn már jártunk, kettő elérhető közelben van, egy meg majd egyszer… A Balaton túlsó része mintha valami nagyon távoli hely lenne, elég kínkeserves volt eljutni Kaposvárra vagy Zalaegerszegre. Nagykanizsa sem volt jobb helyzetben.

A MÁV-ra és egyéb állatfajtákra nem jellemző, hogy építő tevékenységük legyen. De néha mégis megtörténik. Ahogy másfél éve a pozsonyi vonatot beszervezték, visszaállították, még ha elég sután is, úgy tavaly is sikerült egy határátmenetet visszaállítani.

Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!

Az év végi program képlékeny volt, végül is nem volt nagyobb volumenű utazás, úgyhogy most itt két részben, ami még hátra volt az évből.

Az év a végéhez közeledik, és még mindig nem értem az 5-ös vonal végére. Mivel arra felé volt dolgunk, és az autó is nálunk volt, összekötöttem a kettőt. Mert kerékpárral még messzebb van, mint Pápa.