z ország keleti szegletéből elég reménytelen vállalkozás volt eljutni Nyugatra. Vagy mégsem? Amikor 2006-ban kétszer is jártam Sopronban, az volt a legközelebbi lehetőség erre. Viszont az akkori házigazdákat nem akartam még azzal is nyüstölni, hogy vigyenek el a határra, aztán majd jöjjenek értem. Amúgy is volt mit megnézni a városban. 2007-ben volt betervezve, hogy valahogy majd eljutok Bécsbe. De csak terv maradt, a szervezés és az anyagiak hiánya miatt. Később már csak a Felvidékre jutottam el párszor, 2014-ben még arra sem volt lehetőség, hogy a szó szerint a szomszédban lévő erdélyi területekre elmenjek. A bécsi utat nem adtam / adtuk fel, pár éve már Debrecenből is el lehet ide jutni közvetlenül. Bő egy éve, amikor Kisbérre kerültünk, még inkább megnőttek a lehetőségek a „disszidálásra.”

Újév napja, kellemes, napos idő, tegnap megvoltunk az átköltözéssel, a szilveszter már törvénysértően józanul telt el. Mivel hála a vezetőségnek, ma este sem kell menni, csak holnap este, ma van idő kerékpározni, ezzel a 2017-es évet megnyitni. A tervek szerint a tavaly elmaradt Mocsa, Kocs, esetleg Szákszend irányába lenne a menet. Vonattal mennék Komáromig, aztán tekerni tovább. Az Elvira szerint elindult a vonat Székesfehérvár felől. Én pedig elindulok az állomásra.

Fél évvel ezelőtt azzal nyitottam az idei évadot, hogy a Komárom és Kisbér közötti részt bejárom. Ez alatt a fél év alatt aztán voltam és voltunk sok helyen, a már nem üzemelő 13-as vasutat is végigjártam, sőt még a határon túlra is eljutottam, de a 13-as főút és az 5-ös vasútvonal Nagyigmánd és Komárom közötti része továbbra is fehér folt. Kétszer is elhaladtam ezen a részen, egyszer a tatai út után, egyszer pedig a gútai túra végén. Idő nem jutott rá egyszer sem. November van, mielőtt végképp eljön az év vége, és behavazik, el kell jutni ide is.

Az újévi fiaskó után (amiről még nem írtam) most jött el az ideje, hogy a tömegközlekedést lecseréljem két kerékre. Ezúttal egy rég esedékes utat is összehoztam.

Most kivételesen a legutóbbi utat írom le, mivel a közel féléves debreceni út még mindig nem készült, annyira hosszadalmas. A biatorbágyi viaduktot szerettem volna megnézni, de mivel a vonalat már évtizedekkel ezelőtt elterelték onnan, ezért a jelenlegi vonalról nem látszik semmi. (A kép csupán illusztráció)

Előzmény: http://nevtelenutazo.blog.hu/2016/12/18/2016_07_18_odusszeia_a_13-as_menten

Az elmúlt időszak több közös túrát is hozott, de ez nem jelentette azt, hogy ezután nem lesz szóló utazás. Ha pedig már nincs bicikli, akkor más módon. Akár gyalog.

Kisbér környékén több nagyobb város, megyeszékhely is található. Ezúttal Székesfehérvárra mentünk. Mit is tudunk róla? A kilencvenes évek végén a Rádió utcai eset, a Videoton helye, „az egyik leggazdagabb múltú magyar város: a középkori Magyar Királyság egyik központja, királyi székhely, koronázó város.” Tavaly ezt a várost is érintettük, amikor Kisbérre érkeztünk.

Vasútmániám egyik állomása volt a Nagykereki-Létavértes szakasz bejárása, amely 2014-re volt tervezve. De nem sokáig. Az igazi az lett, ha a 106-os vonalat végig tudtam volna járni, azaz egészen Nagyváradig el lehetne jutni. A fent említett két állomás nem egy vonalon található. Ez két vasútvonal, amely van egy kb. 15 km-es közös szakasza, aztán ketté válnak. El lehet jutni egyikből a másikba, de az út nem valami rövid. Ha pontosan bejártam volna Debrecen-Szepes-Sáránd-Derecske-Pocsaj-Nagykereki-(Biharkeresztes-) Nagyvárad-(Székelyhíd-)Létavértes-Sáránd-Debrecen távot, az közel 200 km lett volna. És akkor még nem láttunk semmit. Ez az ötlet el lett vetve. Maradt a külön bejárás.

Előzmények:

http://nevtelenutazo.blog.hu/2014/10/19/2014_10_01_20_eves_jubileumi_4_1_resz_a_klasszik_kortura_filmszakadassal

http://nevtelenutazo.blog.hu/2014/10/19/2014_10_07_20_eves_jubileumi_4_2_resz_a_klasszik_kortura_ujraforgatva

http://nevtelenutazo.blog.hu/2014/10/24/2014_10_10_20_eves_jubileumi_4_3_resz_az_utolso_simitasok