Eljött az idő, hogy jegyet kell vennem, és a 100% kedvezmény leesett 67.5%-ra. Március 17: ez lett volna a nap, amikor Budapestre mentem volna. De családi okok miatt (igen, 100 évente nálam is van ilyen) egy napot csúszott az út. Így szombaton mentem. Úgy terveztem, hogy piálok is egyet (ehhez minek kell ilyen messze menni?), de aztán letettem róla. Nem valami jó időt fogtam ki, úgy nézett ki egész nap, mintha esni akarna.

Kelenföldön voltam, amikor egy elég őrült ötlet hatására felhívtam egy ismerősöm. Nem sokkal később már Székesfehérvár fele tartottam. Nem volt semmi rendkívüli abban a találkozóban és mégis, kiderült, hogy mindig van tovább. Az illetőnek pedig mindig hálás leszek ezért.

Na, kaptam egy hónap haladékot, még mielőtt megszűnne az ingyen utazás. Ki is használtam. A fővárosban január 6.-án voltam. Pár kép a vadiúj telefonnal:

Miután eléggé leragadtam az nlc előtt az év elején (ráadásul profilváltás is volt), nem mentem sehova eleinte. De pont az ott megismert emberek hatására jöttek új célok, és más kellemes és kellemetlen dolgok.

Miután szeptemberben visszatért a diákigazolványom, nem maradtam egy helyben. Az első út Miskolcra vezetett. Oda vonattal, vissza pedig busszal. Csak azt a muhi emlékművet tudnám lekapni egyszer.

Akkor menet. Már elmúlt az a korszak, amikor az ország másik végébe vezényelték a sorkatonákat. De az alapkiképzést nem a legközelebbi helyen kapták meg. Kérdés: örüljünk-e annak a 310 km-nek, amit meg kell tenni. A bevonulás az úgy nézett ki, hogy az akkor még létező 5:00 Nyugati gyorssal mentem. Mivel délig még volt idő, mászkáltam a pályaudvaron. Az első vágányon egy elég érdekes szerelvény állt. Mint kiderült, ez az Uzsgyi, az orosz "metróvonat".

Eddig nem sok vonatos utam volt. A már említett mátészalkain kívül voltam még párszor Nyíregyházán, az exem miatt Monostorpályiban, és egyszer Hajdúböszörményben. Amikor 2000 őszén nyelvvizsgáztam az ELTE-n, örültem a budapesti útnak, hogy végre új helyeken járok.

Az egyetemen megismerkedtem egy mátészalkai leányzóval. Szerettem volna összejönni vele, ő nem. Mivel akkor még ingyenes volt a vasúti utazás, ezért elmentem párszor Mátészalkára, bár sokat nem láttam belőle. Azt viszont szerettem volna tudni, merre lakik. A telefonkönyv segített, bár nem volt valami etikus dolog ezt tenni.