Nem siettem el az indulást, pedig nem ártott volna. Az sem volt biztos, hogy ide jövök. Jó idő van, menjünk Szolnokra. A fél kilences vonat most indul, a következő meg két óra múlva. Akkor délben leszek ott, és marad vagy négy óra hossza a városban bolyongani. Esélytelen. Esetleg tehetünk egy próbát IC-vel.
Ez az út kicsit nehezen jött össze. Az újpesti út után sem tanultam, így ez az utazás kétszer el lett halasztva.
Eredetileg az 5:30-as vonattal terveztem az indulást, de nem jött össze. Akkor maradt a 7:30. Az albérlet a város másik végén van. Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ezt szombat reggel kellett lebonyolítani, ilyenkor jóval ritkábban járnak a helyi járatok. Nekem ez azért kellemetlen, mert a szokásos négy busz közül csak egy jár ilyenkor. De most éppen elértem egy 28-ast. 7:10-kor a Nagyállomáson voltam. 7:30-kor a vonat még sehol.
Két hónap múlva ismét Miskolc, de volt egy rossz érzésem, hogy nem fog simán menni. Nem is ment, már a Búza téren telefonáltak, hogy délután fáradjak be melózni. Kösz.
2005 nyarán voltam utoljára kerótúrán. Azóta semmi. De időközben az esélyek megnőttek, lévén:
2003 augusztusban voltam először és utoljára a BKV-n napijeggyel. Ez is csak egy hirtelen ötlet volt. Furcsa, hogy egyetlen képet sem csináltam azalatt a kb. 6 alkalom alatt, amíg ott voltam.
Ismét Budapest, majd onnan Martonvásár, ezúttal egyedül. Jól elnavigáltam a településen egy-két rossz lekanyarodás után. Csak azt nem értem, mit talált olyan viccesnek a két csitri a parkban. Visszafele volt szerencsém kipróbálni a Combinót.
És mindig szól az ABBA....
Az állami ünnepet hol is lehet eltölteni a legjobban, ha nem egy másik országban. Úgyis van szabadidőm, akkor irány Kassa, de nem szeretnék megint szétfagyni és eltévedni. Nagyjából bejött a dolog, bár még nem igazán volt tavaszi idő. Ezúttal több időm volt valamennyivel, mert nem a 14:52-sel jöttem vissza, hanem a 17:00 Poprád IC-vel, ami akkor közlekedett utoljára. A Nagyállomáson 800-ért adtak volna helyjegyet, itt viszont 20 korona volt. Köszönet a kalauzhölgynek, hogy a pályaudvaron kisegített.
Ide már annál kevésbé, ha csak nem akartam, hogy néhány önjelölt fogyatékos bevándorló ezért is basztasson! Utólag visszanézve nem sok értelme volt az útnak. A városból nem sok mindent láttam. A Neoton rész-diszkográfiáját pedig máshol is meg lehet hallgatni, olyan helyen, ahol nem akarnak majd zaklatásért feljelenteni.
Amikor albérletbe költöztem, abban bíztam, hogy még inkább megnyílnak a lehetőségek. Nem indult ez olyan egyszerűen.
Indulás előtti napon ezt a táblát láttam:
