Az év végi program képlékeny volt, végül is nem volt nagyobb volumenű utazás, úgyhogy most itt két részben, ami még hátra volt az évből.

Miközben még mindig napi két vonat jár az 5-ös vonalon, valahogy annak bejárása folyamatosan tolódik, miközben a 13-ason már rég túl vagyok. Az első felvonás után a második, és egy köztes. Bár folyamatosan ott volt, hogy ’na, most már nekivágok’, de azóta sem történt semmi.

Semmi extra, „csak” tovább a 41. MM pont felé. Azonkívül tavaly csak a Vadasparkot láttuk, meg a város egy kis részét.

A délutánunk foglalt volt egy kósza lélek számára, úgyhogy csak a délelőtt volt szabad. Így nem lehet messze menni, de van olyan hely, ami a közelben, olyannyira, hogy majd elmegyünk egyszer. Majd egyszer. Majdcsak.

A fertődi út során három hűtőmágnest szereztünk be, egy helyit, egy nagycenkit (ami talán a hét folyamán végre felkerülhet a helyére) és egy hegykőit. Ide indultunk karácsony első napján, ha úgy is szép idő van, és útba ejtve néhány helyet, mert oda eljutni nem olyan egyszerű.

Mintegy másfél hónappal a baleset után kontrollra mentem a tatabányai kórházba. Ha már ott jártam, talán nem követtem el túl nagy szabálysértést, hogy a szomszéd településen lévő Őstelepet is megnéztem. Nem sok időbe tellett.

Június 11.-ére megvolt a következő úti célunk. Legkésőbb akkora, mert kérdéses volt, hogy péntek este lesz-e műszak. Megszoktuk, hogy nagyon ritkán van, és ha mégis felvetődött, még majdnem rosszul esett. A vasárnap mindenképp szabad. Aztán mindenképp másképp alakult.

Az eddigi megkésett vonalvezetést megszakítva ezt most rakom ki, mert tavasszal értelme nem lenne. A tavalyi győri kivilágítás megtekintése után ismét szétnéztünk.

A hűtőmágnest először Tatán akartunk venni, de aztán megfeledkeztünk róla. A cseszneki út után viszont elkezdtük beszerezni onnan is, ahol már jártunk. Ezt a posztot is jó nagy késéssel írom, de ez volt az első alkalom, hogy diktafont használtam útközben, így talán félév késés után is pontosan vissza tudom idézni az utat.

Jártunk már sokfelé, sokféle módon. Busszal, vonattal, kerékpárral, közúton, vasúton, néha még földúton is. De az, hogy túraútvonal, olyan még nem volt, annak ellenére, hogy lakhelyemtől nem messze halad az Alföldi Kéktúra egy vonala.